Szokták mondani,hogy összeköt.Igazság szerint csak a családokat köti össze.Azokat akik egymás leszármazottjai.Akikben az ősök vére csörgedezik.
Viszont szokták használni azok is egymásra,akik nem vér szerinti rokonok.Ők úgy gondolom azért használják ezt egymásra,mert egy olyan érzelmi kötelék alakult ki közöttük,amit úgy véltek,hogy így tudnak a legjobban szimbolizálni.Testvérüknek,gyermeküknek,atyjuknak tekintenek valakit,még akkor is ha genetikailag nincs köztük vér szerinti összetartozás.Igazából néha elgondolkozom,hogy melyik a szerencsésebb.
Ha van egy ember akihez nem köt a vérem,de mégis szeretek annyira,hogy családtagomnak tekintek.Vagy ha van egy ember akiről tudom,hogy 'egyek vagyunk' de mégsem tartom az én 'fajtámnak'.
2010-et írunk lassacskán.A megcsalások,válások,konfliktusok kora ez.Mindennapos,hogy családok szakadnak szét.Testvéreket választanak el egymástól.Szívek,lelkek,tudatok próbája.A legkegyetlenebb dolog,mikor valakit elszakítanak azoktól akikért akár az életét adná.
Egy anya aki életet ad egy gyermeknek.Az ő vére,lelke,szíve,elméje lakozik abban a 3 kilóban, amit a szíve alatt hordott 9 nehéz, de ígéretekkel és álmokkal teli hónapban.Megszüli testének és lelkének egy darabját,azt aki majd egy vérvonalat fog képviselni.Talán nagy dolgokat fog véghezvinni.Életeken változtat.Segítséget nyújt amikor szükség lesz rá.Tiszta és becsületes lesz.Egy darab lesz abból aki világra hozta.
De vajon mi van akkor,ha az édesanya egy világát és lelkét vesztett,romlott nő!?Mi lesz akkor azzal a kicsivel akit erre a világra teremt?Talán örökli azokat a rossz vonásokat amiket az anyja hordoz,és belőle is egy megtévedt ember lesz.Talán nem.
Ez az időn múlik.Azon a pár éven amit úgy hívnak,hogy nevelés.Mindegy,hogy jó vagy 'rossz' ember e a szülő alapjában.A legnehezebb időszaka az életében a gyermekének a felnevelése.Az útjának a rendezése az életben.Felelősséget vállalni egy másik életért.Hisz ha egy gyerek nem megfelelő nevelést kap,beláthatatlan következményei lehetnek,magára,és a környezetére nézve is.Hihetetlen sok erőfeszítés kell,egy lelket,személyiséget úgy formálni,hogy majd be tudjon illeszkedni a társadalomba,de mégis egyéni és érdekes legyen.Nem lehet bezárni az elméjét.Nem lehet korlátozni az érdeklődését.Sem testileg,sem szellemileg.
Egyáltalán nem értek a csecsemőkhöz.Annyira nem,hogy egyszerűen félek tőlük.Nem tudok bánni velük.Nekem ők túl egyszerűek,de mégis olyan bonyolultak,hogy nem tudom megérteni őket.Viszont egy kisgyereknél nincs aranyosabb.Az őszinte nevetés,a mosoly,a játékosság.A hisztis sírásból hirtelen nevetésbe csukló hangjuk.Mind voltunk gyerekek,mind mosolygunk visszagondolva ezekre az időkre és tudjuk,hogy most miről van szó.
Egy szülő legrettegettebb álma azt hiszem a tinédzser kor.Hiszen tudják,hogy mi az.Tudják,saját maguk tapasztalták,hogy mivel jár ez a korszak.Rettegés,félelem,de mégis melengető érzés.
Azok a fura kérdések.Azok a titokzatos rejtegetések mikor rányit a gyerekre az anya.
Vajon mit rejteget?Csak nem dohányzik?Drog?Óvszer?Kivel?ÚRISTEN!!!
Hatalmas teher,hogy megóvja a gyerekét a világtól.Azoktól a veszélyes,és undorító dolgoktól amik történnek ezen a földgolyón.Mégis meg kell ismertetni a világgal.Nem élhet bezárva.Ha nem látja a világ történéseit,a dolgok menetét,nem fogja tudni elfoglalni a helyét a társai között.Egy sebzett személyiség lesz.Jönnek lányok,fiúk.Az érdeklődés a felnőtt világ iránt.Ezt mind egy szülőnek kell felvezetnie,megmutatnia,elmagyaráznia...
na jó én azt hiszem eddig bírtam ezt.Nem vagyok szülő.Nem tudok erről írni. Semmi másért nem írom ezt,csak hogy rávezessek pár embert arra,hogy ő maga tartozik felelősséggel azért amivé lett a gyereke.Az a gyerek akit ő megszült,a világra hozott,felnevelt. De valami nem jól sikerült,hiszen viták és sanyarúság hálózza be a mindennapokat.Egy anya nem tekintheti a gyerekét idegennek.Egy anya ha kiteszi a gyerekét a világ minden gonoszságának akkor amikor az még nem áll készen az önálló életre,gyilkosság.Megöli a reményt,hogy a saját vére még viheti valamire ebben a világban.És amit elért azt az anyjának,a családjának köszönheti.De ha kirekesztik a gyereket,sosem fogja megköszönni ha elér valamit.Ha pedig egy senki lesz belőle az nem csak az ő hibája,hanem a szülőé,mert nem vállalt felelősséget azért amit ő követett el.Mert -nyersen fogalmazva- ő követte el azt a gyereket,ezért mindent meg kell adni azért,hogy teljes életet élhessen.Mindent amit meg tud adni lehetőségei szerint.Egy anya sosem dobhatja el a gyerekét.Sosem tagadhatja meg.És sosem vágyhat másikra helyette.A gyerek nem képezi csere,vagy üzlet tárgyát. Akkor sem ha rengeteget hibázott és vétett a meggondolatlansága miatt!Akkor is a szülővel közösen kell megtalálni a megoldást.Nem lehet elhagyni,elhanyagolni a gyereket. Ha készen lesz arra,hogy a saját lábára álljon és formálja az életének menetét útjára lehet bocsájtani.De addig felelősséggel tartoznak egymásért,és főleg egy szülő a gyerekéért!Hiszen ha jól meggondoljuk,minden ember élete végén gyerek lesz.Nehezen tud gondoskodni magáról,segítségre és támogatásra lesz szüksége.Ezt pedig a legkönnyebben a saját vére tudja majd biztosítani neki!Gondoljunk meg minden vitát,és ne tagadjuk meg a saját családunkat.Ha mindenképpen drasztikus lépésre van szükség,akkor tegyük meg úgy,hogy az mindkét fél javára elfogadható legyen,és egyik se szenvedjen jobban a másiknál!
Egy gyerek sose legyen csalódás;hanem egy ajándék tőlünk,magunknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése