Hellobelloooooooo,csak hogy kulabá' köszönésével éljek.

De kurvára fáj a nyakam...becsípődött valami izé azt mondják.Nem kellemes,sőt ha megmozdulok a fájdalom hatására úgymond MAJD BESZAROK!Na az végképp nem lenne kellemes :D EPIC.

Tök furcsa.(Mármint nem a tök a furcsa,csak szokták ezt mondani,hogy tök furcsa.Bár nem tudom melyik volt az a pszichikálisan alulteljesítő aki ezt először hangoztatta,de ránk ragadt valljuk be.) Az,hogy elmegyek valami mozgalmas helyre például pénteken este,kicsit magamra hagynak az ismerősök,(elmennek szopatni a csajukat,vagy valami átlagos össznépi mulatságot tartanak)én körülnézek,figyelem az embereket,a történéseket,fura gondolataim támadnak.Érdekes,de ismerős érzések lesznek rajtam úrrá.Egy mozzanat,egy illat,egy íz,bármi kiválthatja.Ez már megtörtént velem!-És hiányzik!Akarom!Megint!Most!-
Azt hiszem erre mondják olyankor a többiek,hogy : NE DEPIZZ MÁR BAZDMEG IGYUUUNK!BLŐŐŐAAGRRGGGGGHHHGGHHH!
De én akkor nem depizek pöcstestűek.Sőt.Mi van ha én akkor sokkal jobban érzem magam mint ti,egy fröccsel,egy sörrel meg egy vodkanarikával a kezetekben!?(vagy egy blázzal az arcotokban,stb) Én szeretek "depizni"!Szeretek csak nézni,és hallgatni.Szeretek a háttérből figyelni,és tanulni,okulni.Újra átélni azt az érzést,mikor 2 évvel ezelőtt azon a szent helyen egy akkori szerelmemmel töltöttem egy felejthetetlen délutánt.

Mikor kellemesen meleg szél fújt.Az eget egy felhő sem takarta.Csak egymásra figyeltünk.Nem volt külvilág,nem voltak emberek,nem volt semmi.Csak ő és én.Az érzés. S most egy kacér illat miatt újra érzem magamon az érintést és hallom a csengő szavakat.

Vagyis csak hallanám,és mosolyogva nézek magam elé,hogy mennyire szép is volt az pillanat:)
(vagy fapofát vágva a bőgés határát súrolom és azt makogom,hogy: ez a kurva cigifüst a szemembe ment.)Nekem ezek a fontos pillanatok az életben.Nem az,hogy GYERE INNIIIII!
Vállalom,igenis!Nekem a nyál,nekem a pillanat,nekem az érzelem és az értelem!Abban a pillanatban mikor időt utazok ezek számítanak(oké,hogy utána bebaszunk mint a szar,de abban a momentumban nekem csak az emlék és az érzés létezik).Sokan vannak akik azt mondják,hogy a party az party,ott nem agyalni kell,hogy épp ez a lényeg;elfelejteni a gondokat.
Hát bocs,én nem tudok önfeledten bulizni srácok!:) FAIL. (és hát-tal nem kezdünk mondatot) Bennem ott van a sérelem,a megbántás,az öröm,a jókedv.Mindig.Nem tudom elfelejteni ezeket(akkor se ha 5 liter páleszt beadtok intravénásan a farkamon keresztül,tehát ne is próbálkozzatok).Rámtörnek egy régi szerelem,egy nagy barátság,vagy csak egy kedves pillanat miatt is.Ha szép emlék,ha rossz tapasztalat,mindegy.Az emlék az emlék.Az érzés az érzés.Annak meg nem tudsz ellenállni.Mert mint tudjuk,hogy az érzések a legkeményebbek a világban.


És ekkor dstsrzsegsghhhhhhhhhhdzsssssssssssss vissza a füstös helyre ahol elkalandoztam a gondolataimmal!Visszarántanak az életbe,vissza a pillanatból,el az érintéstől,a lány csengő szavaitól.Újra ott ülök egy zajos helyen ahol valójában nem ismerek senkit,ahol csak az idegen ingerek érnek.

Megiszok egy sört.
Még egyet.
Most egy bort is.
Akkor jöjjön még egy sör.
És még egy mert a János meghív még egyre.
Be vagyok baszcsizva.
A fenébe.
:D EPIC.

Hazafelé bandukolva egyedül vagyok.Az ALKOHOL mardossa a maradék agysejtjeim még fent maradt csoportját.Nem kímélve semmit, a vérkeringésem arra akarja késztetni,hogy még több anyagot pumpáljon az agyamba.A lábaimat arra buzdítja,hogy kószáljanak szabadon,felejtsék el az előre betáplált útvonalat,én pedig a földre zuhanjak.
De csak mosolyogva megyek tovább...És most felnevetek hangosan,ami valójában egy földöntúli visításhoz hasonlítható.És megkérdezem magamtól,hogy hogy tudnak ennyire hülye dolgok eszembe jutni!? :D EPIC.
Séta közben zenét hallgatok.-Hé!Ez egy ismerős szám.Szerettem régen is.Közös dalunk volt.-Emlékek!Ismét.-Megint egy mosoly-visszaemlékezés.De szép volt.Hiányzik! Akarom! Megint! Most!

Felcsendül a dallam;lágy fények,finom érintés,csillogó tekintet,forró csók.Emlék!