Zene

Egy szó.Mi mennyi mennyi dallamot,szólamot,hangot,érzést,lelket foglal magába.Nem is hinné az ember,hogy mire képes.Megváltoztat egy délutánt.Egy estét.Egy napot.Egy életet.Egy olyan alkotás amely embertől származik.Hamisítatlan.Olyan érzésekkel van felruházva amelyek csak arra várnak,hogy megtalálják azt a személyt akiből pont ezek az érzések hiányoznak.Esetleg újra átélheti azt a pillanatot amit egy zene szebbé tett.Az esküvőjén felcsendülő simogató orgonaszó.Egy gyermek születése előtt megszólaló dallam,mikor a leendő anyuka a taxi hátsó ülésén ordít a férjével amiért otthon felejtett valamit.Az a dal is megszépül az idő múlásával,még akkor is ha akkor azt hitte,hogy letépi a férje fejét miközben ő majdnem szétszakadt.(:D)De miután a kórházban minden rendben,és a gyermeket a karjában tartja,felcsendül a dallam ismét a rádióban.Utólag talán még vicces is.Ha nem is a zene miatt boldogok,de emlékezetessé teszi a pillanatot,akár több tíz év távlatából is.
Persze nem mindig tesz minket boldoggá.Vegyünk egy egyszerű,szinte mindenki által átélt példát.: Mikor egymagában kuporog az ember a szobájában.Semmit sem csinál,csak egy fényképet szorongat.Senkire nem kíváncsi.Úgy érzi a világ látni se akarja,kivetette magából az élet.Csak ül és néz,miközben a zenék csak egymást követik a lejátszóban.Minden zene Rá emlékeztet.Mindegyikben olyan pillanatot vél felfedezni amit együtt éltek át.Akkor is ha a legapróbb köze van csak a múlthoz.Olyankor minden zene Róluk szól.Aztán jön az a bizonyos "közös szám".Mindenkinek van közös száma.Ez amolyan szerelmes,közös dolog.Lehet bármilyen förmedvény amire ráhúzzák a közös szám nevezőt.Nekik egy közös érzés.Olyan emlék amit egymáshoz kapcsolnak.Akkor nem érdekes a szerző,az előadó,hogy hányadik volt a british pop charton.Csak a pillanat.Csak a szeme,az érintése,a hangja.Nincs már!

A zene kihoz jót,rosszat.Nagyot lehet ugrálni jókedvünkben,hosszan lehet szenvedni rossz kedvünkben.A zene széppé teszi az életünket és depresszióba ejt.Én ha hosszan hallgatok egy nagyon negatív hangvételű zenét sokkal sötétebben látom a világot.Olyan érzéseim támadnak,mintha én lennék a legantiszociálisabb a társadalomban.Mintha nem tartoznék sehová.A zene azt tette velem amire senki sem képes.Az emberek fölé emelt.Már nem is ember vagyok.Kívülről figyelem az életet.Persze ekkor lemerül az elem az mp3ba és visszaesek az életbe.jessz.
Számomra sokkal hangulatosabb úgy végig sétálni egy falevelekkel borított őszi sétányon,hogy a fülemben lágy hegedűszó dalol,vagy egy neves zeneszerző műve varázsolja festménnyé az utcát.
Sokkal félelmetesebb ha zene szól miközben egy sötét utcán tartok hazafelé és a környéken senki nincs.Hátborzongató tud lenni minden árnyék amiről tudjuk,hogy csak egy fa,de mi van ha mégsem?!?Zene nélkül nekem fel sem tűnne,hogy félelmetes tud lenni ha nem halljuk az éjszaka hangjait.Sőt ha zene szól,nem hallom a város moraját.Nem hallom a megszokott,mindennapos dolgokat.Kiszakadok azon pár perc erejéig amíg tart a dal.Felemelő számomra!

A zene olyan dolog ami legtöbbször a média,az internet,vagy egy ismerős által jut el hozzánk.A szerzőjéről,aki világra hozta,szinte nem tudunk semmit.Tudjuk a nevét,ismerjük a munkásságát.De ki az az ember valójában?Miken gondolkozik lefekvés előtt?Ki jut eszébe először mikor felkel?Mit csinál egész nap?Neki mi a munkája? Ezekről szinte semmit sem tudunk.Maximum megtippeljük,vagy olvassuk valami unalmas POPCORN cikkből.És a szerzőnek milyen érzés mikor bemutatja a művét és az emberek elismerően kezet ráznak vele,megtapsolják?
Valószínűleg ugyanazon gondolkozik lefekvés előtt,mint mindenki.Ugyanúgy egy szerette jut eszébe,mint mindenkinek.Gondolom a seggét is úgy törli mint mindenki.
De mi miatt ír olyan műveket amik 100 emberből 100 féle érzést váltanak ki?Hogy csinálja?
Én bevallom nem tudom,és nem is akarom tudni.Akkor elvesztené az értékét ha megértenénk.Én örülök,hogy titokzatos.Azt képzelek bele amit akarok.
Vannak zenék amiket ha megértünk rájövünk kinek,és milyen céllal íródott.Lehet,hogy végig azt hittük,hogy mókás,vidám dolgokról szól.De mikor megértjük,kiderül,hogy a szerző pont az ellenkezőjének szánta.Van akinek ez csalódás,van aki utána is ugyanúgy szereti.Én csalódni szoktam.

Az embereknek vannak korszakaik.Mindenki volt rockker.Rap zenén is mindenki túl van már.Klasszikusokat is hallottak már sokan.Van akinek ez,van akinek az.

Én nem ismerek olyan embert,aki ne szeretné a zenét!

Mindenki megragad valamelyik stílusnál.Legyen az punk,folk,country,trance,bármi.Mindenki másért szereti,mindenkinek mást közvetít.Vannak irányzatok,amelyek kedvelői valamiért elítélik a másik műfajt,és kedvelőit.Ennek oka általában az adott zenei irányzat múltjában,kialakulásának történetében rejlik.Például szerintem egy sátánista grindcoret hallgató negyvenéves nem nagyon fog énekelni egy gospel kórusban.És most nem csak a stíluson van a hangsúly.Hanem az életkoron is.Ha megnézzük,hogy mit is hallgattunk 14 évesen,és mit hallgatunk például rá 10 évre.Akkor szerintem meglátjuk,hogy mi lesz az a zenei műfaj ami végigköveti majd az életünket.Én rock zenével kezdtem.Tartott 1-2 évig.Aztán belépett a Hip Hop,Drum n Bass,Reggae.Azóta a Hip Hop vonal lett a mérvadó,de ugyanígy hallgatom a régi Metal zenéimet.És már tudom,hogy 35-40 évesen is ezeket fogom.Talán mivel szeretem a komoly zenét,lehet,hogy vén fejjel otthon ülök a fotelemben és egész nap csak Andre Reiu hegedűmuzsikáját hallgatom,vagy egy-egy klasszikus Ennio Morricone filmzene fog megszólalni.(Reménykedem benne,hogy akkor is szeretni fogom a Jump Aroundot,de kétlem,hogy ugrálnék rá a járókerettel meg a katéterrel.)Nem tudom.Ahogy változik az idő változnak az emberek.Ahogy változnak az emberek.Változik a zene.
De egy valami nem változik.Az,hogy az embereket összeköti.Ugyanúgy megfogja a lelküket és átéléssel hallgatják azt,ami nekik ad valami plusz érzést!Ez a zene!Hiába van háború,rasszizmus,gyűlölet.Hiába tiltják be elnyomó rendszerek a nagynevű zeneszerzők klasszikusait.Mi dugiban meghallgatjuk majd őket.Mert szeretjük a zenét,és ez ellen senki nem tehet semmit.A zene örök.

(Hisz még az űrlényeknek is zenét küldtünk:D)

ui.:
S láss csodát.Személy szerint,csak akkor tudok megírni egy bejegyzést,ha valamilyen muzsika szól alatta.Ezt például másfél órán keresztül írtam és egész végig Andre Rieu,Stranger in Paradise című hegedűműve szólt.Nem untam meg.Egyre csak jöttek és jöttek a gondolatok.Lehet kicsit sok is,és kuszán bújtak elő.De azt hiszem ha zenét hallgatok sikerül kihozni azt,ami egyébként nem szeretne előbújni.Zenére fel! :)

Andre Rieu-Stranger in Paradise